Ez az a könyv, amit tipikusan nem a történetért volt érdemes elolvasni, hanem az érzelmi háttere miatt.

Deborah két gyermekével, a 16 éves Graceszel és a 10 éves Dylannel él Leylandben. Férje, Greg 2 éve elhagyta őket. Egy este Grace és Deborah hazafelé tartanak; a kislány vezet. Épp vitatkoznak, miközben puffanást hallanak. Kiszállnak, és meglátják, hogy elütötték Mr.McKennát, Grace történelemtanárát. A tanár másnap életét veszti a kórházban.

Az életük felfordul. Anya és lánya között mindig tökéletes kapcsolat volt. Bíztak egymásban. A balesetet követően Deborah hazaküldi lányát és a rendőröknek nem mondja meg, hogy Grace vezetett.

De Grace nem tud beletörődni ebbe az egészbe: vétkesnek érzi magát; nem tudja elviselni, hogy mindent megúszhat; felrója édesanyjának azt, hogy próbálta őt megvédeni. Eltávolodnak egymástól, többé már nem bíznak egymásban. Grace bezárkózik, barátaival sem beszél. Bűntudata van, amiért még édesanyjának sem mondta el, hogy megivott két sört, mielőtt autóba ültek. A kislány egyre mélyebbre süllyed lelkileg. Lopással próbálja meg magára felhívni a figyelmet, büntetést akar kicsikarni.

De az ügy nem ilyen egyszerű. Hogy kerülhetett a történelemtanár az éjszaka közepén az elkerülő útra. A nyomozás során felmerül, hogy talán öngyilkos akart lenni.

Miközben olvastam végig azon gondolkodtam, vajon Grace és Deborah között rendbe jönnek majd a dolgok? A nyomozás az ártatlanságukat bizonyítja majd?

10/8 pontot adnék. Nem volt rossz könyv, de nekem a történet túl egyszerű volt. Végig olyan érzésem volt, mintha ugyanarról olvasnék 400 oldalon keresztül, mintha megállt volna az idő a könyvben.