|
A könyvet barátnőmtől kaptam kölcsön, s kár lett volna kihagyni. Fenomenális. Sok pici történetet foglal magába a kötet, kis különálló elbeszéléseket. Ezekről nem szeretnék most egyesével írni, mert mindegyik történet rögtön a „lecsóba csap”, s ha írnék róluk, lelőném a lényeget.
Na jó az egyikről egy ici-picit írok. A választottam a „Padlógáz” című kis elbeszélés. 5-6 szereplő életét ismerhetjük meg: egy polgármesterét; egy öngyilkosjelöltét, akit szerelme kirúgott; egy száguldozó „őrültét”, valamint egy szerelmespárét. Valakit kihagytam volna? Előfordulhat. Bár oly különbözőek, életüket mégis összeköti valami: a 23-as autópálya. Valami oknál fogva mindegyikük egyidőben tartózkodik ezen az úton: öngyilkosjelöltünk egy teherautóval száguldozik a forgalommal szemben; a száguldozó „őrült” már egy ideje fejreállt autójában várja a segítséget, ami nem jön; a két szerelmes épp a másikhoz indult; a polgármester hazafele tart. Ám kedves öngyilkosjelöltünk megnehezíti a dolgukat. Teherautójával felborul, s többi szereplőnk kivétel nélkül a karambol részesévé válik, s összekapcsolódnak külön kis történeteik…
Én személy szerint már nem a történetek miatt olvasom Fable könyveit, hanem szeretem a humorát, a stílusát. A sztorik nem is mindig kötnek le, de a humor miatt mégis elolvasom. Sokszor kell hangosan is nevetnem,ami nálam ritka!
Nem lehet szavakba önteni, lehet Fable-rajongó lettem?
10/10 pontot adok! | |