|
A mai világban egy számunkra ismeretlen ember megítélésben a külső játsza a legfontosabb szerepet: milyen az alakja, a keze, a szeme, a hajszíne, milyen magas a másik. Csak ezután jönnek a belső tulajdonságok: hogyan gondolkodik, mit szeret, humoros-e, kedves-e és még sorolhatnám. Ez a sorrend szerintem a legtöbb embernél fennáll, a kivétel pedig erősíti a szabályt. De mi történik, ha megfosztanak minket a lehetőségtől, hogy lássuk a másikat? Erre és még sok más kérdésre is választ kaphatunk a könyv elolvasásakor.
Egy pszichológiai kísérletnek válhatunk részeseivé, melynek lényege: a résztvevők nem láthatják egymást. 8 kiválasztott kezdi meg a kísérletet egy októberi napon: Karolina, a belsőépítész; Vénusz, a modell; Álmos, az újságíró; Rebeka, az óvónő, kinek jelenleg nincs munkája; Konrád, a temetkezési vállalkozó; Doki, az ács; Leó, a vállalkozó, valamint Almádi Lucius, álnevén Farkas (az ő szemszögéből követhetjük nyomon a történteket). A helyszín egy vaksötét terem. A résztvevők semmit nem tudnak egymásról, sosem találkoztak, legalábbis tudatosan nem. Hetente három alkalommal találkoznak a sötétben, s megpróbálnak minél többet megtudni a másikról. Bármiről beszélgethetnek, a külsejüket leszámítva. Ahogy telik az idő, egyre jobban megismerik egymást, illetve egymás gondolatait. S hogy mennyire fontos a külső? Mindvégig nyomon követhetjük, hogy Farkasban kiről, milyen kép alakult ki. Csupán a többiek foglalkozása alapján mindenkiről kialakított egyfajta képet: ugyebár egy modell csinos; Konrád az első találkozón nagy hangzavarral foglalt helyet, így Farkas szerint ő kövér, és így tovább… Igenis fontos a külső, fontos, hogy legyen az ember előtt egy kép, fontos, hogy lássuk a másik mimikáját, testbeszédét, a másik szemébe nézhessünk, hiszen ettől válik hitelessé, őszintévé egy kapcsolat.
A kísérlet során 2 alkalommal választaniuk kell: kivel folytatnák szívesen a beszélgetést, s kivel nem. Szép lassan szűkül a kör. Először négyen maradnak, végül ketten. Az egyikőjük Farkas, s nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a másik szerencsés az egyik hölgy, de azt nem árulom el, hogy kicsoda. Közelednek a kísérlet végéhez, amikor végre láthatják egymást. Mindketten felkészültek a pillanatra, így a kísérlet lezárul, randevút beszélnek meg. Farkas egy vörös, csinos hölgyet képzelt el, ám amikor találkoznak, csalódnia kell, illetve szerintem nem kellene, de ő csalódik. Egy duci, alacsony, átlagos hölggyel találja szemben magát. Csalódott, bár ő ezt nem mondja ki, de a hölgy érzi, látja a tekintetében.
A végkifejlettel, illetve csak Luciusszal nem értek egyet. Ugyanis: 1 évig remekül megvoltak a sötétben, azonos módon gondolkodtak, szimpatikusak voltak egymásnak, szerette, sőt szerelmes volt a hölgybe. S mikor meglátta ezek az érzések egy pillanat alatt elszálltak volna? Ezek szerint sosem voltak őszinték az érzelmei? Ha azok lettek volna, akkor nem okozott volna ekkora csalódást számára a hölgy megjelenése, külseje.
Ami nekem nagyon tetszett: 8 teljesen különböző karaktert ismerhettünk meg, gyakorlatilag 8 átlagos embert. Az átlagos alatt azt értem, hogy nem sztárok, hírességek voltak a főszereplők.
Azt azonban hiányoltam, hogy akik az első létszámcsökkentés során kiestek, róluk utána semmit nem tudhattam meg. Ugyanis én is elképzeltem a szereplőket, és most megmaradnak csupán regényszereplőkként a képzeltemben?
Számomra ez egy érdekes, könnyen olvasható könyv volt, segített közelebb kerülni az élet nagy kérdéseihez. Később, felnőttként is elő fogom venni ezt a könyvet, valószínű akkor teljesen más hatással lesz rám, mást fog mondani nekem, valószínű sokkal mélyebb gondolatok is fogalmazódnak majd meg bennem. De így gyerekfejjel is nagyon tetszett, alig bírtam letenni.
| |