Korán megtanultam olvasni. A "Paszuly Pista lakodalma" volt, az első könyv, amin egyedül rágtam át magamat, azután nem lehetett megállítani! Imádtam az olvasás órákat és imádom a könyveket..., ha van egy kis szabadidőm olvasok. Bár úgy tizenhároméves korom körül egy-két évig más dolgok foglalkoztattak, mígnem két éve szilveszterkor azt mondta egy ismerősöm, Ő mindig feljegyzi ha egy könyvet elolvas... ez nagyon tetszett nekem, s újra nekiláttam az olvasásnak, hogy lássam: én hány könyvet is tudok elolvasni egy évben. Ekkor rájöttem: számomra az olvasás igazi kikapcsolódást jelent. Szívesen veszek a kezembe mindenfajta művet, bár van egy-két olyan műfaj,amit nem kedvelek.

Tizennyolc múltam a nyáron. Elkezdtem élni a felnőttek életét (igaz eddig, csak a papírok utáni mászkálásban nyilvánult ez meg). Felvettek a Semmelweis Egyetem - gyógytornász szakára. Évek óta ez az álmom. Sok dolgot éltem már át. A szüleim elváltak, új nevelőapum van. És van két féltestvérem is. Sosem volt egyszerű, de meg lehet barátkozni ezzel az élettel is. Nincs is más választás, hacsak nem akar az ember folyton szomorkodni valami miatt. Így is jól érzem magam.

Szabadidőmben olvasok, társasjátékozom a neten, eljárok gyógytesire. Igaz utóbbi kötelező, de én már szabadidős tevékenységnek érzem. Ezenkívül a sport, a kézimunka is kedvenceim közé tartozik. Sokáig röplabdáztam és úsztam, emellett imádok ping-pongozni, tollasozni, kosarazni és floorballozni. Az emberek nagy részének van valamilyen "gyűjtőszenvedélye". Én a békákat gyűjtöm, nagyjából 200 darab van belőlük.

Hirtelen ez jutott eszembe magamról. Vagyis rengeteget tudnék még regélni, de azt hiszem az komoly ínhüvelygyulladást vonna magával :)